Szabad Száj

1) A közvéleménykutató Csajgaröcsögén megkérdezi János bácsit:
- Kire szavazott Jani bá'?
- Hát a Fideszre.
- Miért?
- Há' hogy ne gyüjjenek azok a migráncsok!
- ... Járt már kínai étteremben?
- Hogy az istennyilába jártam vóna, há' sose vótam én Kínába'!
Először is, szeretnék minden (jogosan) frusztrált ellenzékit erről a helyről felszólítani, hogy hagyják abba a parasztozást és bunkózást, mert innen már csak egy lépés az, hogy "a haza nem lehet ellenzékben". Ismerős, ugye?
Fiatalabbak kedvéért mégis ideírom: Orbán Viktor mondta 2002-ben, miután kiderült, hogy pártja az akkori országgyűlési választást elveszítette.
Nálam akkor ezzel a mondattal ő hitelvesztett lett. Mint demokrata. Mert a demokrata a másik ember döntési jogát közügyekben (már ahol és amennyi jár neki) feltétel nélkül elfogadja. Ha valaki ugyanazt mondja a FIDESZ-szavazóra, amit akkor ők mondtak a ballibekre, az azt jelenti, hogy a csajgaröcsögei János bácsinak ezt az alkotmány alaptörvény által garantált jogát nem fogadja el. Azaz elköveti ugyanazt az antidemokrata hibát, mint Orbán.
Másrészt meg azért sem érdemes mondogatni, mert tényszerűen is csak részben igaz. A tipikus vérfideszes szavazó szerintem nem az aprófalusi csóringer, hanem a nagyközségi-városi hivatalnok vagy kis-közép-vállalkozó. Ha úgy tetszik középosztály (egy része), ha még úgyabb tetszik, kispolgár. Ennek taglalására majd lejjebb rátérek, ld. (3), (4).
Persze őbennük is, a falusi szegényekben és a balliberális-kozmopolita életfelfogású tömegekben is van egy közös: minél később szeretnének meghalni. De biztos nem mindegy nekik, hogyan.
Erre manapság két fő lehetőség ismert:
a) Kórházi félrekezelés (várakoztatás a sürgősségin, túl soká tart a váró lista, fertőzést szedsz össze stb.)
b) Egy sötét sikátorban, vagy akár a falu főutcáján fényes nappal egy migráncs a szívünkbe b...a a bicsakot.
Bár az utóbbi valószínűségét sokkal alacsonyabbnak tartom, de azt beismerem, hogy ez a részemről csak egy becslés, másnak pedig lehet egész más valószínűségű becslése. Teszem hozzá, a bicska ilyen célú használatához nem szükséges migráns(ok) jelenléte, más(ok) is megteszi(k).
Tudatában annak az összefüggésnek, hogy pénz mindig arra van, amire akarják, az egészségügy finanszírozása alapvetően politikai kérdés, és aki ezért az ágyban, párnák közötti (nemritkán valóban lassú és fájdalmas) halált véli szörnyűbbnek, az a kormánypolitikával lesz elégedetlen, és az ellenzékre szavaz.
Mások a bicskától félnek jobban, ezért a kormánypártra szavaznak.
Ismétlem, mindkét csoportnak joga van eldönteni, hogy melyik halálnemet tartja inkább kerülendőnek. A lényeg az, hogy mindkét csoport fő motivációja a biztonság.
Egyébként a bevándorlástól való félelem motívumai szerintem ennél mélyebbek, erre majd később visszatérek.
2) A Nagy Választóvonal sem Budapest határa, hanem, ha lehet egyáltalán földrajzi összefüggést felállítani, akkor a városok és községek határa. Nagyobb városban több volt az ellenzéki szavazó, kisebb városban kevesebb, falun még kevesebb. A választási térkép narancssárga vagy egyéb színe attól is függhetne, hogy a választókerületen belül mennyi az urbánus és rurális lakosság aránya. De mivel ezek határát úgy húzták meg, hogy összekeverjenek városi és vidéki területeket, majdnem minden narancssárga lett.
A politikai választóvonalnak pedig a Jobbik is a jobb oldalán van, ezt ne felejtsük el! (már ha van értelme egyáltalán még valami bal-jobb felosztásnak)
3) Véleménybuborékok. Ellenzéki szimpatizáns vagy? A szomszédod is? Mi a foglalkozása? Valami kisiparos? Nem kell akkor a fél falut/várost/járást megvesztegetnie, hogy űzhesse az ipart? Ha hatalomváltás lesz, lehet majd elölről kezdenie a lepaktálást az új hivatalnokokkal. Akkor ő most immár kit válasszon? És ha megkérdezed, hogy miért a FIDESZ-t, akkor ezeket beismerje? Ha csak nincs irántad valami extra nagy bizalma. Különben egyszerűbb letagadnia, mint magyarázkodnia.
(A másik lehetőségre, a Kubatov-lista-gyarapító szándékra már gondolni se merek.)
4) Az előbb említett külvárosi-kertvárosi-kisvárosi-nagyközségi autószerelőkön és műkörmösökön kívül van itt más is.
Valamikor 1980 táján beszélgettem egy kollégámmal, aki egy akkor 50 körüli, bevallottan konzervatív felfogású, vallásos katolikus, művelt és tanult informatikus volt, és szóba került az ősi kérdés, hogy a kapitalizmus vagy a szocializmus-e a jobb dolog. Abban egyetértettünk, ha Magyarországon a kapitalizmus megmaradhatott volna, akkor közel olyan fejlettek volnánk, mint Ausztria. De - mondtam én - akkor munkanélküliség is lenne (utalnék most a fent már említett biztonságra mint politikai szempontra avagy célkitűzésre). Erre beszélgetőpartnerem azt felelte: "Aki [Nyugat-Európában] akar dolgozni, az talál munkát". (sic)
Ezt nemigen hittem már akkor sem, de ami a lényeg: művelt informatikus, nem holmi médiaárnyékolt területen éldegélő szántóvető, vagy feltörekvő jómódú kisvállalkozó.
(Az egy másik dolog, hogy a rendszerváltás módszerváltás óta eltelt időben a mai magyar valóság mintha az én kételyeimet igazolná.)
De nincs messze ez attól, hogy "Akinek nincs semmije, az annyit is ér".
Pár évvel később egy folyóiratcikkben (magyar nyelvű nyugatnémet kiadás, ámbár nem volt betiltva) olvastam az akkor NSZK-beli szoc-segély-rendszerről. Abban az állt, hogy munkanélküli-segély csak egy évig jár, utána nagyon rossz lesz, mert a segély helyett csak "munkanélküli-pénzt" kapnak, ami az utolsó fizu 50 százaléka. Nem tévedés, ötven! És most vessük össze a mai magyar átlagbér 50 %-át a legendás 22800 forinttal! Na ugye?
Ja, hogy aki lúzer, az haljon éhen? A feltétel nélküli alapjövedelem f...ság?
Nem veszem biztosra, hogy hajdani informatikus kollégám adott esetben megtagadta volna a szolidaritást egyes rászorulóktól, ha valaki diszkréten az orra alá dörgöli bajukat. De az ilyen "biztos talál munkát" kijelentés ideológia lehet azoknak, akiknek Lázár János előbb idézett szavai bejönnek, és bizony sokan gondolkodnak így. Nekik a szociálliberális duma csak "szociális demagógia", és ezért idegesítő.
5) A német társadalom már 100 évvel ezelőtt is a világon az egyik legcivilizáltabb, legkulturáltabb és legpolgárosultabb volt. És aztán 1933-ban mire is szavaztak?
Igen, azt is egy gazdasági válság előzte meg, és még nem volt vége. Ha a németek akkor úgy, akkor mi, magyarok most miért máshogy? Ja, hogy a nácizmus történetéből levonható lenne bizonyos tapasztalat? Merthogy a történelem az élet tanítómestere volna ugyebár... Mit számít? Történtek errefelé másféle tapasztalni valók is. Bőven. És adjuk ehhez hozzá még azt, hogy "annyit is ér", meg hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is"! Az eredmény a FIDESZ politikája illetve az ahhoz való vonzódás.
6) Az előbb ígértem, hogy a migráncspara - szigorúan csak szerintem létező - mélyebb okaiba is belemegyek.
Előrebocsátom, nem vágyok történészi babérokra, ezért csak olyan dolgokat írok le, amik többé-kevésbé mindenki, de legalább is sokak számára közismertek.
A kulcsszó: Trianon. Vagy inkább Trianon-II.
A mese szerint 895-ben jöttek a honfoglalók, és betelepültek a lakatlan Kárpát-medencébe. A lovasnomádok a hegyes-völgyes területeket kihagyták, ahova aztán más népek települtek (bocs: amelyeket más népek teleszültek), szép lassan megváltoztatva ezzel hazánk etnoföldrajzi arculatát.
A valóságban éltek itt más népek, bár ezek nem alkottak szervezett államokat (a Dunántúl volt egyedül valami frank őrgrófság vagy hűbéresség). Mindennek ellenére nem nevezném gyarmatosításnak a honfoglalást, mert nem az Etelközi Nagy Magyar Birodalomhoz csatolták valami külbirtokként, hanem az etelközi hazát felhagyva költöztek (avagy migráltak) ide. A magyarok a síkságokon telepedtek meg, később az ott élő más népek (jászok, avarok, szlávok stb.) a magyarságba asszimilálódtak. A hegységek ritkán lakottak voltak, de oda magyarok nem települvén, az asszimiláció nem, vagy csak sokkal lassabban zajlott le.
De mindegy melyik változat az igaz, a lényeg, hogy később a románok, ruszinok és szlovákok az alig lakott hegyvidékeken találtak helyet, és ott zárványt alkotva túléltek, miközben a besenyők és a kunok lovasnomádok lévén az Alföldre mentek, és később a magyarságba olvadtak.
Na de azok a hegyilakók... (+ később a nem hegylakó szerbek) mit is tettek? Bevándoroltak, hogy aztán a XX. század elején kiszakadjanak a Magyar Haza testéből. Bár migrálásuk idején aligha volt ilyen szándékuk, de a migráció és a jóval későbbi szeparatizmus között látható az összefüggés - még hacsak annyi is, hogy ha nem telepedtek volna oda, akkor nem lett volna kiknek elszakadniuk.
A félelem tárgya tehát az, hogy ezek a mostani migránsok, ha itt letelepedhetnek, akkor előbb-utóbb zárványokat képeznek, és pár évtized vagy évszázad múlva ki akarnak válni az országból. Ezt alá is támasztják olyan eltúlzott nyugat-európai példákkal, hogy ott már mecsetek és iszlám iskolák vannak.
Bár arab nyelvű szomszédos ország nincsen, de egy Boszniai-Szlavóniai Iszlám Köztársaság simán elképzelhető a térképen, magába foglalva Horvátország keleti felét és a Dél-Dunántúl egyes részeit.

Sokáig hittem azt, hogy a FIDESZ propagandája csak "kóbor apácák megtévesztésére" szolgál, és akként eredményes. De már rájöttem, hogy a párt politizálási stílusa (nem csak propagandája) a magyar társadalom jelentős része mentalitásának nagyon is megfelel. Az ő felfogásukkal, világnézetükkel, történelmi tapasztalataikkal nagyon is egybevág, amit és ahogyan a FIDESZ beszél. Vagyis ez az ő politikájuk. Bár a FIDESZ, ha szigorúan csak a szavazatok számát nézzük, éppen hogy csak kisebbségben maradt, de ha a Jobbikra leadott szavazatokat is hozzá vesszük, akkor már az eredmény kirajzolja a többséget. (És a Jobbiktól a FIDESZ-hez is előfordulhatott átszavazás, megelőzendő hogy valami ballibsi vigye a választókerületet.)
Ezek közül igazán csak azokra szabad haragudni, akik maguk is a nómenklatúra tagjai, vagy akik jómódúak de igénytelenek (megvan a kábeles vagy tányéros tévéjük, van jó internetjük), és maximum szappanoperákat néznek, illetve a Facebookon lógnak a saját véleménybuborékukban.

Merthogy Lézer Jankó azt állította.

Ami nyilván része a FIDESZ bankellenes retorikai nyomulásának. De ezt a posztot nem azért írtam, hogy pártunk és kormányunk prominenseinek a szavahihetőségét kétségbe vonjam, vagy éppen igazoljam. Hanem arról van szó, hogy a legnagyobb magyar(-országi) bank feje (és általában: a bankok vezetői) tartozik/tartoznak-e felelősséggel az általa vezetett cég munkatársainak tevékenységéért, és ha igen, mekkora ennek a mértéke, más szóval: mire terjed ki és mire nem a felelőssége. Például, hogy folytat-e tisztességtelen üzleti tevékenységet a bank. És akkor már nem csak devizahitelekről van szó, hanem elméletileg bármi más "pénzügyi termékről" is.

Mert ugye az uzsora, lényegét tekintve, tisztességtelen üzleti tevékenység.

Uzsora például - a köznapi beszédben - az aránytalanul magas kamatot jelenti. Akkor első ránézésre Csányi és a többiek kőkemény uzsorások, mert a forinthitelek után olyan magas kamatot kértek/kérnek, hogy sok ügyfélnek megérte (megéri?) inkább a bizonytalan kimenetelű devizahitelt felvenni. De ez nem a kereskedelmi bankok, hanem az MNB bűne: ők állították túl magasra a kamatlábat (azt nem tudom, hogy Surányi vajon jobban teljesített-e ebben az ügyben).

De vannak az uzsorának sokkal kifinomultabb módszerei is. Tudja a B. Olvasó, hogyan működik a lakásmaffia? Anyagilag szorult helyzetben levők közműtartozásait kifizetik, csak cserébe aláíratnak velük valami papírt, amelyen az illető lemond a lakása tulajdonjogáról... Hát most kérem, kommenteljen ide az a lakásmaffia-áldozat, aki tövirül-hegyire végigolvasta amit aláirattak vele!

Kérem, hogy kommenteljenek azok is, akik a devzahitel-szerződés első elolvasása után rögtön vágták, hogy itt bizony változó kamatlábra történik a buli! És hogy a kamatláb alakulásába bizonyos kockázati felárak is belejátszhatnak. És mindezek tudatában, a kockázatok tudatos vállalása mellett írták alá a papírokat.

Hozzá téve, hogy a változó kamatláb a lakossági hitelezésben eddig nemigen volt gyakorlat, azaz a hiteligénylők hány százaléka lehetett olyan vájtagyú, hogy számítson erre a fejleményre is?

A tisztességes üzleti magatartás feltételezné, hogy az ügyfeleket a számításba jöhető kockázatoktról tájékoztassák, ha már egyszer a bank fenntartja magának a bizonyos feltételek és keretek közötti kamatemelés jogát, jó esetben magában a szerződésben kikötve, rosszabb esetben valami üzletszabályzatban eldugva. (Az is megérne egy misét, hogy az érintettek mekkora része tud egyáltalán az üzletszabályzatok létéről és mibenlétéről.)

Tehát kérem azok kommentjeit is, akik aláírás előtt elolvashatták, vagy nem olvashatták el a devizaalapú hitelszerződésüket; akik elolvasták és rögtön meg is értették, vagy nem értették mi is van benne igazán.

Úgy vélem, hogy nem maga a termék a hibás (hiszen az X forintösszegű, Y futamidejű devizahitel törlesztőrészlete még ma is kisebb a hasonló paraméterű forinthitelénél), hanem hogy ezt a terméket is lehet tisztességesen vagy tisztességtelenül forgalmazni.

Ja, és olyan esetekről még nem is szólottam, amikor az autószalonban mondják meg az embernek, hogy csak devizaalapú kölcsönnel tudnak szolgálni...

Ha majd elég sok komment összegyűlik, akkor lehet kiértékelni, hogy a bankok a devizahitel-ügyekben mennyire tanúsítanak tisztességes üzleti magatartást, és akkor lehet megmondani, hogy Csányi és bankártársai tényleg uzsorásnak nevezhetők-e.

Különleges év ez a mostani. 1956 + 56 = ?
Igen, az 56-os forradalom 56. évfordulóját ünnepeljük 2012. október 23-dikán..
Mindez mintha azt sugalmazná, hogy ideje egy újabb forradalomnak. Bár nem vagyok, és honfitársaink többsége bizonyára nem számmisztikahívő, vannak gyanús jelek, amiből akár egy forradalom is kikövetkezhetne.
Nem a konvencionális megmozdulásokra, úm. tüntetésekre, és más népgyűlésekre gondolok, ilyenek már az emúttkétévben, az emúttnyócévben, sőt az emútthúszévben is bőven valának, mégse történt semmi változás, a mindenkori hatalom csak röhögött a markába.
De néhány napja történt egy földfoglalási akció, melyen a törvényes jogukból mutyieszközökkel kiebrudalt gazdák foglalták el a - állítólag protekciós módon kijelölt - bérlő földjét.
Persze, ez még nem forradalom, főleg így önmagában nemigen lehet eredményes. A tiltakozók most fölszántják a földet, talán majd tavasszal vetnek is bele valamit. Aztán jönnek a biztonságiak / rendőrök, körülzárják a területet, és akkor ki fog aratni? Kitalálható...
De kiindulhat ebből egy forradalom, és mielőtt belemennék hogy hogyan, kifejteném, hogy egyáltalán van-e hazánkban szükség forradalomra; ha igen, miért; milyen alternatívái vannak ennek, mi történhet a hatalom megragadása után?
1. A forradalom szükségessége és ennek okai
A forradalomnak nem az a célja, és nem is feltétlen szükséges eszköze, hogy vér folyjon, és nem (ön)célja az sem, hogy a NER kiagyalóit és megvalósítóit megbüntessük, bár az utóbbi a folyamat mellékterméke lehet.
Úgy érzékelem, hogy a magyar társadalom, de legalább is a netes-blogos-facebookos társadalom egyre nagyobb része egyetért abban, hogy ezt a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett valamit le kell váltani. Kézenfekvőnek tűnik az alkotmányos úton történő leváltás a legközelebbi választásokon.
De ha fel is tesszük, hogy az ellenzék sikeresen leküzdi az ennek útjába emelt mesterséges akadályokat (választói regisztráció, egyfordulós választás, mely utóbbi szvsz sokkal többet árthat magánál a regisztrációnál), és még az a csoda is megtörténik, hogy a mostani ellenzék kerül 2/3-os többségbe, még akkor is ott maradnak a kilenc évre bebetonozott káderek, akik majd elszabotálják a még legésszerűbb intézkedéseket is.
Ezért létre kell jönni egy olyan jogi ex-lex állapotnak, amelyben nem muszáj szentnek és sérthetetlennek tekinteni a bebetonozott munkaszerződéseket (sem). Ilyen pedig csak forradalom útján jöhet létre.
2. Hogyan történjék?
Természetesen nem tartom sem kívánatosnak, sem járható útnak, hogy erőszakos fegyveres felkelés, illetve ezt előkészítő szervezkedés ragadja magához a hatalmat. Erre semmi esély, nincs is aki ilyet szervezzen, és főleg: nincs is szerintem szükség arra, hogy vér folyjon. Ha eredménnyel járna is, nem lehetne róla lemosni az államcsíny gyanúját, ami pedig elszigetelődésre vezethetne Európában.
A megoldást a polgári engedetlenség minél szélesebb körben elterjedésében látom. Polgári engedetlenség például a sztrájk, vagy a földfoglalás is.
Mi történne pl. ha a pedagógusok az elmaradt béremelés miatt országszerte gördülő sztrájkba kezdenének, és addig folytatnák, amíg Hoffmann Rózsa le nem mond?
Vagy mi történne, ha a bérleti lehetőségből jogtalanul kitúrt gazdák nem csak Kajászón, hanem szerte az országban földfoglalásba kezdenének? Lenne elég rendőr, aki megállítsa őket?
Ha majd a polgári engedetlenség oly széles méreteket ölt, hogy az államhatalom ezeken nem bír úrrá lenni, akkor már részben be is következett az exlex állapot. Akkor jöhet majd egy, a nép szemében hitelesnek tekinthető személyekből álló csúcsszerv, Nemzeti Bizottság / Tanács, vagy ilyesmi, amely proklamációban felszólítja a kormányt és az országgyűlést a lemondásra, továbbá a polgári engedetlenségben résztvevőket, hogy támogassák őket, azaz követeljék ők is a parlament + kormány lemondását.
Ha az államhatalmi szervek érzik majd tehetetlenségüket, megindul soraikban az erjedés, kisebb-nagyobb részük előbb utóbb "átáll" a Forradalmi Bizottmány (akármi) oldalára. Lehet hogy a TEK vagy valakik megpróbálnak fegyveresen ellenállni, de ők is érzékelni fogják, hogy a társadalom döntő többségével állnak szemben (különben ld. Líbia).
Végül egy erőszakos, ámbár feltehetően vértelen aktusra szükség lehet: az Országház és az országgyűlési irodaház (ún. fehér ház) fizikai kiürítésére. De lehet hogy mégsem: maguktól is kiürülnek ezek az épületek, ha lakóik látják, hogy ők már csak a falakon belül urak, az országban már nem...
3. A forradalmi központ feladatai
Bár mindig is vitatható, hogy egy "közfelkiáltással" meghatalmazott országos csúcsszerv, illetve annak rendelkezései tekinthetők-e legálisnak és alkotmányosnak, a jelenlegi rendszer lebontására nincs más lehetőség, mint hogy kinyilvánítsák az ún. Alaptörvény, valamint a demokratikus megújulás akadályát képező jogszabályok érvénytelenségét. (Ennek szándékát még a hatalom megragadása előtt publikálni kell, hogy további tömegek álljanak e csúcsszerv mellé). Talán még az "unortodox" gazdasági-szociális intézkedések egyikének-másikának eltörlése, illetve rendeleti kiigazítása is fontos lehet (rokkant-nyugdíjak!).
Továbbá szükség lehet új, törvényerejű rendeletek alkotására is (hogy milyenekre, azt döntsék el a nálam okosabbak :)).
Mindenesetre nyitva kell hagyni a lehetőséget, hogy ezeket a rendeleteket egy demokratikusan választott parlament eltörölhesse-megváltoztathassa-továbbfejleszthesse. Ennek érdekében választásokat kell kiírni.
Például az alábbi szabályokkal:

• regisztráció nincs
• kopogtatócédulás jelölés nincs. Minden bejegyzett pártnak joga legyen választókerületenként egy jelöltet állítani, ahogy ez bejáratott demokráciákban is szokás. A jelölőcédulás rendszer a szavazás titkosságát sérti! (Természetesen több párt is állíthat közös jelöltet.)
• egyéni jelöltek gyűjtsenek bizonyos számú aláírást (tudom, hogy kompromisszum - vagy inkább ne is legyenek egyéni jelöltek?)
• a választás kétfordulós, de csak a két (és nem három) legerősebb jusson a második fordulóba
• a NER létrehozásában vétkes személyek nem választhatók és a szavazásból is kizáratnak (persze, ennek eldöntéséhez is kell az exlex állapot, mert ha bíróság dönti el, akkor jönnek az ügyvédek, oszt' jó napot!)
• a NER létrehozásában vétkes szervezetek nem jelölhetnek, illetve fel is oszlathatók

(Ezeket a szabályokat nem kívánom kőbe vésni, más megoldás is elképzelhető)
A demokrácia restaurációjának létrehozásának további feladatait majd az új országgyűlés végzi el.

Most tehát, az 1956-os forradalom ötvenhatodik évfordulóján megérett a helyzet egy újabbra. Sajnos. És nem csak a NER lebontása kell ahhoz, hogy ez valóban forradalom legyen, hanem el kell lehetetleníteni azokat az oligarchákat, amelyek már az elmúlt huszonkét évben, ha ugyan nem korábban fölálltak, és amelynek a FIDESZ-es kormányzat csupán politikai-gazdasági előnyökért lefeküdt.

Hajrá pedagógusok, hajrá gazdák, hajrá magyarok!

Mint tudjuk, csalók a táppénzesek, a rokkantnyugdíjasok, a munkanélküliek, és még nem is beszéltünk a hazát elhagyó szakemberekről. Ezek mind-mind-mind bűnösök, hazaárulók, és ha nem is akasztófára valók, de arra méltók hogy nyomorban, mocsokban és szennyben rohadjanak el.

 Ehez csak azt teszem hozzá, hogy

NEM KELL OLYAN ISTEN, KINEK BŰNÖS AKI ÉL!

és egyébként is

SZABAD MAGYAROKNAK NEM KELL ILYEN ÚR!

Nem kell! Nem kell! Nem kell!

1. Fővárosi impotencia

Még mindig nem képesek a "budai fonódó" villamoshálózatot kiépíteni, mert a II. kerület folyton keresztbe tesz. Erre volt jó a hatalomváltás?

2. Országos impotencia

A kormányzat zsebre vágja a médiát, elveszi a nyűgdíjmegtakarítást, ellehetetleníti a sztrájkolást, meg egyáltalán minimumra korlátozza a munkavállalói jogokat. És mi erre az ellenzék reagálása?

Az LMP "technikai koalíciót" kíván kötni (most mindegy hogy kikkel), na de mikorra? A 2014-es választásokra.

Érthető? 2014-re!!! Jobb ötlete senkinek sincs?

A szaxervezeteknek sem jut eszükbe, hogy egy állandó csúcsszervet alakítsanak, amit mondjuk elnevezhetnének Országos | Nemzeti | Magyar Munkástanácsnak (a jelzők külön-külön is értelmesek, de tetszés szerint kombinálhatók is).

Senkinek sincs jobb ötlete?

Most jön augusztus huszadika. Erről jut eszembe: lettünk volna-e valaha is keresztény királyság, ha Szent István úgy gondolja, hogy "ősi törvényt lábbal nem tiporhat senki", és erre tekintettel hagyta volna Koppányt fejedelemnek?

1848-ben történt volna-e bármi, ha Petőfi a törvényt betartva nem foglalja le a sajtót, és nem nyomtatja ki a 12 pontot?

1956-ban történt volna-e valami, ha a tömeg nem vonul a rádiószékház elé?

2014-ben fog-e történni valami, ha a kormányzat addig az ellenzéket felszalámizza?

... festették az Andrássy út (anno dacumal: Magyar Ifjúság útja) valamelyik házfalára az 56-os forradalom leverése után.

Az üzenet úgy látszik, az idők során globálissá vált, pl. az Al-Kaida 2001-ben megpróbálta a gyakorlatba átültetni.

Nem volt elég?

Most már én is azt mondom, hogy nem csodálkozhatunk, hogy egyes barbár lelkek felhőkarcolók döntögetésére vetemednek, ha egyszer az USA olyan arrogáns külpolitikát folytat, amilyet.

Például azt ugatja budapesti nagykövetük, hogy Magyarország ne csak egy sima demokratikus ország legyen, hanem legyen "a demokrácia fáklyavivője". Miközben az, hogy beledöglünk az államadósság halmozódásába, a faszt sem érdekli.

Félreértés ne essék, én is ragaszkodom ahoz, hogy Magyarország demokrácia maradjon, de nem Amerika kedvéért, hanem főleg és elsősorban a magam kedvéért.

És tegyük hozzá, hogy a történelemben párszor volt már Magyarország a demokrácia fáklyavivője. Péládul 1848-ban, de hát szart bele mindenki. Mármint az az egekig magasztalt Európa. Amerika akkor még messze volt.

Aztán 1918. október 30-ától, de akkor Amerikában valószínűleg úgy láthatták, hogy a csehek, a románok és a szerbek jobban viszik azt a fáklyát. Sztem inkább megelégedtek azzal, hogy a fő kereskedelmi partnerüket, Angliát kihúzzák a háború szarából, a többire meg magas ívben tojtak.

1956-ban Eisenhower megelégedett egy imádkozással.

A rendszerváltáskor pedig egész biztosan tudták jól, hogy nem az ő szép szemükért, hanem az államszocialista rendszer eladósodása miatt váltunk rendszert. S teszem hozzá, az akkori államadósság nagy része még dollárban volt. Segítettek valamit? Frászt, basztak segíteni!

Tehát hagyják, hogy beledögöljünk az eladósodásba, de azt elvárják, hogy "a demokrácia fáklyavivője" legyen Magyarország. Ott, ahol adósságplafont iktatnak törvénybe, hogy aztán, ha szorít a cipő, megemeljék...

Nem csoda tehát, hogy a világközvéleménynek tele van velük a fasza, és az egész USÁ-t a picsába kívánják. Lehet, hogy egypár WTC összeomlik még a szemünk láttára?

... a médiatörvény ellen. Se hídlezárással, se békésen, se békétlenül.

Pedig ezzel a törvénnyel én se értek egyet. Mégis, valahogy úgy látom, a zátlagembernek (aki újságot nem ír, esetleg olvas, és lehet hogy nem is internetezik, azaz csak nagyon szőrmentén használ sajtót) kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a sajtószabadság így-meg-úgy.

Hanem hogy ki tudja fizetni a számlákat, a devizahitelt stb., hogy találjon állást, ha keres(nie kell), meg ilyenek.

És mégis, az anyagi érdekviszonyok, a kiszolgáltatottak védelmében senki se szervez tüntetést, márpedig az utóbbi év - finoman szólva - elkapkodott gazdaságpolitikája bőven ad erre okot. Ami aztán joggal kelti azt a látszatot az átlagemberben, hogy a politika, szigorúan ideértve az ellenzéki politizálást is, tényleg úri, jobb esetben értelmiségi huncutság.

Amíg a Fidesz volt ellenzékben, mindenféle protestálás, demonstráció szervezésében élen járt. És most mit tesz a Maszop? A sajtószabadság védelmén kívül alig szervezkedik, pedig lenne miért. Különösen egy - állítólag - baloldali értékrend alapján álló pártnak. Ha még a létbiztonsággal se törődnek, akkor hogy fognak három év múlva szavazatokat szerezni és kormányt buktatni?

Így aztán tényleg be lesz betonozva a Fidesz 20 évre. Nem baj?

Ja igen, például nyugdíj. Mindenki demográfiailag sopánkodik, hogy kevés az aktív korú lakosság. Arra nem gondol senki, hogy (1) ha többen lennén(e)k, csak a munkanélküliek számát szaporítaná(n)k, (2) ha a létező aktívkorúak közül több dolgozhatna, akkor a járulék is több lenne, tehát telne a nyugdíjakra is.

Azzal persze tisztában vagyok, hogy nem lehet egyik pillanatról a másikra munkahelyek tömegét elővarázsolni, de azért a népesedéspolitikai ihletésű megnyilvánulásokat mindevvel együtt álságosnak tartom.

Na mindegy, millió munkahely lesz vagy sem - ez legalább számonkérhető igéret!

– mondták (p)ártunk és kormányunk főmegmondnokai a Bajnai-kormány megszorító intézkedései idején.

Márpedig az sehol se volt ahoz képest, hogy a zembereket arra kényszrítsék, válasszon: vagy a nyűgdíja lesz sokkal kevesebb, vagy fizessen adót valami olyan állítólagos jövedelem után, amit soha fel nem vett.

A kieg. nyugdíjpénztáraknál összegyűlt zsé röpül az államkasszába. Ezeddig úgy tűnik, hozadékostul, tokkal-vonóval.

Persze, logikusnak tűnik, hogy

1) Az állami nyugdíjkasszába csak annyi megy vissza, amit járulék helyett átutaltunk (fillérre összeadva), a hozadék megy a visszalépő tagoknak.
2)Ez jövedelmet képez, tehát adóköteles (és eleve az SZJA levonásával utalja a nyugdíjpénztár stb.)
Csak éppen az eddigi kormány-kommunikációból pont az (volt idáig) sejthető, hogy az "összegyűlt zsé röpül az államkasszába". Ezt nem mondták konkrétan, de nem is cáfolták.

Továbbá nem tudok arról sem, hogy akik az utóbbi két évben ejtették meg a visszalépést, azok felvehették a hozadékot – bár attól még úgy lehetett.

Tehát komoly esélyt látok arra, hogy a nagy semmi után kelljen adót fizetni.

Jut eszembe erről egy kellemetlen történelmi esemény.

Amikor 1944 tavaszán a németek bevonultak, arra kötelezték a zsidókat, hogy adják le a biciklijeiket. Aztán pár nappal később kommunikálták, hogy "csak kifogástalan állapotban fogadják el".

No more comment.
 

Tehát: miért is történhetett meg? — szokták kérdezni néha az "optimálisnál baloldalibb" emberek.

Néha meg olyan emberek is, akik az azóta beállt viszonyokban csalódva inkább az "optimálisnál jobbra" húzódtak.

Azért történt, mert a társadalom már nagyon unta a (puha) diktatúrát, annyira, hogy már a szocialista vezetők is unták?

Nem. Ha más tényezők nem késztették volna a pártvezetést a pluralizmus elfogadására, nem kellett volna feladnia hatalmát, és maradhatott volna az egész "régi szemét".

Azért történt, mert Gorbacsov elkötelezte magát, hogy ezt meg fogja engedni?

Nem. Gorbacsov valóban megengedte; de ha valamit megengednek nekünk, de nem vagyunk rá kötelezve, csak akkor csináljuk, ha akarjuk.

Mik voltak hát az előbb említett "más tényezők", amik a pártvezetést végül a rendszerváltás elfogadására késztették?

 Szerintem alapvetően gazdaságiak.

A 80-as évek közepére a magyar (és a többi államszocialista) gazdaság a világgazdasági versenyben lemaradt, és eladósodott. Az adósságot finanszírozni csak két módon (ill. a kettő kombinációjával lehetett:

1. A versenyképességet fokozó gazdaságszerkezet kialakításával, végső soron a (kapitalista) piacgazdaság bevezetésével.
2. Az államnak egyes nem szerződéses kötelezettségeitől való megszabadulásával, azaz a jóléti funkciók részleges leépítésével.

Talán magyaráznom se kell, hogy az (1) már önmagában is a szocialista rendszer feladását jelentette, hiszen annak állítólagos lényege a termelőeszközök köztulajdona volt.

Az már nem ennyire nyilvánvaló, hogy a kapitalizmusra áttérés miért vonta maga után az egypártrendszerek felbomlását is, mert hogy ha a(z állam)szocializmust fel is kellett adni, a párthatalom feladása nem volt kényszer, csak lehetőség. Gondolhatnánk, ha már "úgysem lehet szocializmus", akkor a kommunista pátrhatalom fenntartásának sincs értelme — de ez még mindig nem kényszer, csak lehetőség. Akár Kelet-Európa is választhatta volna a kínai utat, azaz a kommunista párturalom kombinálását a piacgazdasággal, de végül nem ezt tette.

 Erre a kérdéskörre még visszatérek.

Előbb megér ez a mise egy kérdésfelvetést arról, hogy a gazdasági rendszerváltás elkerülhető volt-e, azaz a gazdasági kilábalásnak lehetett volna-e más módja, illetve a gazdasági viszonyokat lehetett volna-e tkp. "kilábalás" nélkül, az államadósság negligálásával rendezni.

Erre nem tudom a választ, sejtésem szerint nem voltunk messze tőle. De mégis jó, hogy nem úgy történt, és hogy miért jó, arra még visszatérek.

 Az adósságelkerülés elméleti lehetőségét az adta, hogy a KGST elég nagy volt ahoz, hogy ha mindenáron akart volna, akár külön világpiacként is funkcionálhasson. Ha imígyen felállt volna a kettős világpiac, amit a komcsi propaganda hirdetgetett, de valamiért mégse tartott be, akkor a nyugat felé tartozó hitelek törlesztését akár meg is tagadhattuk volna. Igen, el lehetett volna bújni a Szovjetunió mögé, ha az alkalmas lett volna fedezéknek. Ahoz az kellett volna, hogy semmiben se függjön a fejlett tőkésországoktól. Egyvalamiben azonban súlyosan függött: amerikai gabonaimporttól.

Minthogy nyugati gazdasági kapcsolatait nem szakíthatta meg, nem tagadhatta meg sem saját adósságtörlesztésének fizetését, de nem tehette meg azt sem, hogy gazdasági erejénél fogva falazzon a többinek, például Magyarországnak.

Mondhatnánk, nem sok kellet volna hozzá, csak a háztájit kellett volna bevezetni, és néhány év múlva már ontotta volna a kolhozok príma csernozjom földje a gabonát...

Nem tudható, hogy ez egyáltalán eszébe jutott-e valakinek. Nem tudható, hogy ha valakinek eszébe jutott, nem ütközött-e a Kreml falanak ellenállásába, mivel ez a SZU világhatalmi ambíciójának feladását jelentette volna, belenyugvással egy szuperregionális (vagy szobkontinentális?) vezető szerepbe. Nem tudható az sem, hogy e megfelelő kulcspontokon elhangzott-e az igen, és ha el is hangzott, az idő elég volt-e a szovjet mezőgazdaság megreformálásához és a reform kifutásához, azaz eredményeinek megjelenéséhez.

Ennek nyilván lett volna előnye és hátránya is. Előnye lett volna a szocialista gazdaság fennmaradása, a hozzá tartozó egzisztenciális biztonsággal. Nem lenne ma munkanélküliség, jelzálogosított lakások, tömeges hajléktalanság.

Hátránya lett volna, hogy a "szocialista termelési mód" fennmaradásával nem csak a demokrartizálódás maradt volna el, hanem a 80-as években még regnáló sztálinista rezsimek valószínűleg konzerválódtak volna.

A demokratizálódás (márpedig a hétköznapi polbeszédben ezt szokták rendszerváltás alatt érteni) elmaradása mint hátrány — akár kövezzetek meg érte — még összemérhető a létbiztonság megmaradásának előnyével (legalábbis a hazai puha diktatúrát tekintve). De hogy a sztálinista rezsimek is megmaradjanak?

Elképzelhető, hogy a korabeli MSZMP-elit jobb fejű tagjai is végiggondolták ezt a következtetésláncot, és miként dönthettek?

Tehát: tegyük föl, hogy a szovjet mezőgazdaság-tuning lehetősége adott volt. Ha megvalósul, itt-ott fennmaradhat egy-két sztálinista kormányzat. De nekünk magyaroknak ez baj lett volna?

Nos, bár általában nem hiszem, hogy a farok csóválja a kutyát, de az tudott dolog, hogy a magyar gazdaság 1968-as mechanizmusát a 80-as évek Kínájában és a Szovjetunióban is kezdték egyfajta követendő, vagy elutasítandó modellnek tekinteni. Így nem lehetetlen, hogy a kutya megkérdezi a farkai közül (mert mint tudjuk, a kutyáknak újabban 2 farkuk van :)) az érdekesebb eredményt produkálót, mit segíthetne... vagy szolgálna-e valami ötlettel...

És mint tudjuk, Magyarország volt akkortájt a legjobban eladósódva.

2 választ adhatna a farok a kutya fejének:

A) Köszönöm, semmi különöset.

B) Úgy szeretnénk már attól a kib...tt nyugati adósságtól megszabadulni! Nem lehetne megoldani, hogy a Szovjetunió, s így a KGST hatalmas terjedelmét felhasználva nekünk ne kelljen többé nyugati országgal kereskedni, és szarjunk az adósságtörlesztésre?

Innen a párbeszéd így folytatódott (volna?):

— Nem, kedves Grósz (Németh / Pozsgay / stb.) elvtárs! Egyelőre nem. Ha a seggünk mögé bújtok, a nyugat majd minket fog cseszegetni. A nukleáris fegyvert nem fogják ugyan bevetni, csak éppen megtehetik, hogy nem adnak többet gabonát, és mi éhen halunk... azaz ki is ehetünk Benneteket a vagyonotokból, de akkor meg azért nem juttok 1-ról a 2-re.

— Szervezzétek át a mezőgazdaságot úgy, ahogy nálunk van! Pár év múlva lesz elég gabontátok, ami Nektek egyébként is jó...

— Optimista becslésem szerint akkor is 5 év múlva tudunk megszabadulni az importkényszertől...

Satöbbi.

Tehát a magyar vezetés, annak tudatában, hogy demokratizálni immár szabad, de nem feltétlenül kötelező, mit válaszolhatott volna?

Szerintem az (A)-t, bár mondjuk Grószcharlie-ról el tudom képzelni, hogy a (B)-t.

És aki az (A)-t válaszolta (ha egyáltalán kapott ilyen kérdést), miért is tette, ha tudta, hogy a fent vázolt szovjet segítség (értsd: bezárkózó külgazdasági politika) hiányában kapitalizmus, vilkággazdasági függés fokozódása, jóléti állam leépülése, elnyomorodás fog következni?

Talán azért mert rájött, hogy jobb kapitalistának lenni, mint komszoc állami vezetőnek.

De lehet hogy azért, hogy a kapitalizmus eljövetelével jobb feltételek adódjanak a demokrácia kiépítésére.

Föltehetnénk a kérdést, hogy egy elkötelezett kommunista vezetőnek az egypártrendszer feladása miért olyan fontos, hogy annak érdekében még a kapitalizmust is bevállalja?

Az egyik lehetséges válasz a három mondattal ezelőtti. Azazhogy a valószínűbb, de az se zárható ki 100%-ra, hogy említett komcsi vezetők nem csak homo oeconomicusok és/vagy homo politicusok, hanem hazafiak is. Természetesen magyar hazafiak.

Még mindig nem világos, hogy egy hazafi — akár komonista, akár nem — miért vállalja be a kapitalizmus hátrányait a demokrácia előnyeiért. Nyilván azokat az előnyöket nagyobbnak illetve fontosabbnak látja a hátrányoknál.

Nos, és nem tudom az államszocializmus egzisztenciális biztonságáról történt lemondást kizárólag a demokrácia belpolitikai előnyeivel indokolni. Fordítva se tudnám. De nekünk megyaroknak a számára a demokrácia tartogatott más előnyt is, mégpedig külpolitikai előnyt. Ami pótolhatatlan előny azoknak, ekiknek nem csak az előbb említett homo-oeconomicus-politicus-hóhuszpókusz énjük van, hanem magyar énjük is.

Mert a KGST-elzárkózósdi jó eséllyel elvágta volna a demokratizálódás esélyét. Akkor pedig nem demokratizálódott volna a többi kommunista ország, a többek között Románia sem!

Márpedig, hogy Románia is demokratizálódjon, nekünk, magyaroknak nyilvánvalóan elementáris érdek (volt), és talán fölösleges is fejtegetnem, hogy miért!

Szóval, nem tudhatom, hogy a — számomra így utólag reálisnak tűnő — gazdasági elzárkózási politika egyáltalán felmerült-e mint lehetőség. Ha felmerült (valószínűleg nem), elvetették-e azonnyomban; ha igen, mik voltak a kapitalizálási szándék motívumai.

Ha nem vetették el, elakadt-e a Kreml falainál? Valószínűleg igen, ha meg nem, mi lett a sorsa?

De ez már teljesen mindegy, sőt, úgy történt jól, ahogy történt. Örüljünk neki!

Mert igaz, hogy éhezünk és fázunk (és a közbiztonság fokának köszönhetően olykor-olykor még az oldalunk is át van lőve), de legalább ugrásszerűen megjavult annak az esélye, hogy a romániai magyarság megmaradhasson magyarnak.

Az életszínvonalat ért katasztrófát talán, sikeres gazdaságpolitika esetén előbb-utóbb orvosolhatja az idő. Ha azonban valamely szomszéd országban a magyarság beasszimilálódik, az már visszafordíthatatlan folyamat, azaz végleges veszteség. Én mint magyar (és mellesleg homo-akármicus) ebből vezetem le, hogy melyik a fontosabb szempont. A rendszerváltás mindenesetre ennek a fontosabb szempontnak kedvezően zajlott le.

Ugyanakkor valószínűtlennek tartom, hogy bármi változás történt volna, ha nincs előtte gazdasági krízis.

...amíg még lehet állami regisztráció nélkül blogolni!

Mert azt csiripelik a verebek, hogy a vérebek (nevezzük így) az internetes megjegyzésírásokat is valami őskőkori sajtótörvény hatálya alá akarják tenni.

Például most még meg lehet írni azt, hogy Fletó et. után bizony, OVI is elQrta, de alaposan! (Hmmm, hogy nincs devizahiteled? Megúsztad, vazze!)

Basszus, milyen ország ez, hogy itt mindenki mindent elszab?

De közben erről a MALÉV-es sundámbundámról egy Qrva szó sem esik.

Akik útban vannak, vagy nem tetszika pofájuk, azokat indoklás nélkül kirugják. Bár néha sejteni lehet, hogy miért is... Csakhogy így indoklás nélkül nem igazán igazi a példastatuálás.

Erős a gyanúm, hogy egy paternalista társadalom építésébe kezdett az ország (azaz a kormányzat). Pontosabban: visszaépítésébe.

Csakhogy ez a most kibontakozó paternalizmus csak a klientúra szintjén hasonlít a Kádár-korira. Biztos nem lesz hozzá olyan szociális ellátórendszer mellékelve mint akkor.

Hogy lesz akkor a "kádári kisemberek" gonsoskodási igénye kielégítve?

Szvsz 1989-90-ben az ország népe azért akart rendszert váltani, mert a nyugat-európai jóléti államok mintája lebegett "a zemberek" szeme előtt. Ami azóta történt, tökéletesen megmagyarázza a csalódást. Azt pedig senki se tudja a dabasi Nálcsi néninek megmagyarázni, hogy nem lehetett volna jobb.

Pedig a rendszerváltás nem ezért történt; mármithogy kapitalista jóléti állam alakuljon az államszoc. rendszer helyett. Hanem egyszerűen azért, mert az akkori gazdasági modell (fenn)tarthatatlan volt.

De ez a gazdaságtanban kevésbé járatosaknak úgy jött le, hogy ha egy éltetképesebb gazdaságmodellre (ti. piacgazdaság) térünk át, "akkor majd jobban fogunk élni".

Hát frászt. Csupán annyi történt, hogy a mai gazdaségszerkezet már sokkal több államadósságot kibír, mint amitől az 1989 előtti már csődbe ment volna.

Ez tény. Gondoljunk erre is, mielőtt szidni kezdjük az adósságállomány létrejöttében és felhalmozásában ludas politikusokat és más közreműködőket...

Mégsem tudjuk még a szociális minimum betartására szükséges summát sem előteremteni.

Most jöhetne az a kérdés, hogy akkor mi értelme volt az egésznek. Ezt majd egy másik blogbejegyzésben... vagy ide írt kommentre adott válaszban fejtem ki.

Visszetérve az eredeti gondolatmenetre: ha az Orbán-rendszerben nem lesz se demokrácia, se biztonság, akkor a tömegek újra csalódnak (azaz csalódottak maradnak), és a 14-es választásokon - borítékolhatóan - a Jobbik és a MaSzoP fognak birkózni egymással. Ha még le nem szalámizzák addig az ellenzéki pártokat. De ha igen, az izgi lesz...

Iiigen, pénzügyi válság ide vagy oda, a magyar állam még ki bírt sajtolni a zsebéből annyi lét, hogy a veszteségtől döglődő MALÉV-et visszavásárolja.

Na mindegy, a lényeg hogy van újra nemzeti légitársaságunk.

Igaz, hogy a szárazföldi tömegközlekedési cégek továbbra is döglődnek a veszteségtől, de sebaj, van nemzeti légitársaság.

Az is igaz, hogy a Budapest - New York útvonalat repüli a PanAm (és még sorolhatnám a példákat), de irtózat fontos, hogy a magyar nemzeti légitársaság is repülje.

Igaz, hogy az érte adott pénzből fizetni lehetne 240 000 hajléktalan egyévi albérletét, de akkor nem lenne nemzeti légitársaság, ja, és nincs is annyi hajléktalan.

Igaz, hogy most 350 Ft-ot kell fizessek a benzin literjéért, de ha olcsóbb lenne, akkor a jövedéki adóból nem lehetne fenntartani a MALÉV-et. ami nyilván iszonyat nagy baj lenne.

Csak azt nem tudom, hogy az IMF illetékese mekkora koponyaalapi törést fog szenvedni, mert hogy hátradől hanyatt esik a karosszékében ha ezt meghallja, aaaz biztos!

Olvasom a 168 Órában, hogy a BKV-sok sztrájkja eleve nyerésre volt ítélve, mert a korrupciótól agyonsározódott menedzsment tkp. meg se mukkanhatott. Mert hogy annyira agyon volt sározódva a korrupciótól.

Én most továbbmegyek egy gondolattal. A sztrájknak, illetve túlzott elkeményítésének lehetett az az értelme is, hogy nyomást gyakoroljanak az igazságszolgáltatásra, hogy a Szalayné + Horváth Éva ügyeket ne hagyják elmismásolódni. Mint az a közelmúltban annyi más esetben történt (ill. történik, ld. a maffiavezér hanyag házi őrizetét).

De most nézzük a sztrájk kronológiáját. Jan. 3-tól munkalassítás a szabályok szigorú  betartásával. Jan. 12-től totális sztrájk. N.b. ami előtte volt, az még nem is volt hivatalos).

Vajon nem lett volna-e elég, ha 12-e előtt nincs munkalassítás, hanem azt a "hivatalos" sztrájk gyanánt "adják el"?

Mert akkor kevésbé szivatták volna az utasokat, és nem sikkadt volna el a lényeg.

Merthogy a lényeghez nem csak a fizetések-juttatások szintje és a korrupciós ügyek tartoznak. Hanem a buszok jó részének életveszélyes műszaki állapota is.

Pl. az Ikarus 400-as család sok darabja már a váztörés határán van!

Bővebb információ itt, ld. a "Halottnak a csók..." cikket.

Márpedig a sofőrok munkakörülményeibe szvsz erősen belejátszik az is, hogy miféle csotrogányokat kell vezetniük. Ezért érthető, hogy ha ezen - is - ki vannak akadva.

Most a követeléseik teljesítésével úgy látszik, betömték a szájukat. Pedig a biztonságos műszaki állapot nem csak nekik, hanem az utasoknak is érdekük. A sofőröknek persze fokozottan, hiszen ők egész nap a gépen vannak.

Csak persze Nemes elvtárs és a többi suxxervezeti vezető biztos nem ül buszba. Utasként sem sűrűn...

Leváltok. Nem rendszert, kormányt. De ha ehez rendszert kell váltani, akkor azt.

Mert azt még megbocsátanám, hogy

• vasútvonalakat szűntetnek meg, és ehez hazugsággal asszisztálnak
• felemelik a nyugdíjkorhatárt, hadd legyen minél több munkanélküli
• a GYES-korhatárt leszállítják 2 évre, közben a bölcsődék meg a holdban...
• zsebre privatizálnak (hangsúlyozom, hogy nem csak a mostani kormány(párt)ról van szó, hanem néhány korábbiról is) és a korrupció legváltozatosabb fajtáiban tobzódnak

de így együtt ezekért már lakolni kell valakinek.

Nem tölt el örömmel, de elnézem, hogy

• megvonják a 13. havi fizetéseket (és nyugdíjakat)
• csökken(ni hagyják) a reáljövedelem(-et)

mert ezzel a szegényedést egyenletesen terítik, de senkit nem hoznak ellehetetlenült helyzetbe.

Nem tartanám feltétlen rossznak a több-biztosítós eü. rendszert.

Üdvözölném, ha a 65 év felettiek utazási kedvezményét 100-ról 90 %-ra csökkentenék.

Remélem sikerült a szoc.pol. nézeteimről képet alkotnom.

Emberi társaságban ált. szófukar vagyok. Ezért ha már nem beszélek, legalább írok. Reszkessetek egerek (és emberek)!

A blog megnyitásához a végső lökést egy politikai (hatású) esemény adta.

Azt sokan tudjátok, hogy jópár vasútvonalon megszűntek a személyvonatok decemberben. Az már kevésbé ismeretes, hogy Hónig miniszter úgy rendelkezett, hogy az érintett forgalmi jelzőket le kell szerelni, az állomásépületeket el kell adni vagy le kell bontani.

Ezzel az a baj, hogy helyrehozhatatlan, illetve túl nagy anyagi áldozattal helyrehozható kárt okoz - amennyiben a napi 1-1 oda vissza tehervonaton kívül később mégis valami régiós üzemeltető szerv felvenné a személyvonati forgalmat.

Pedig a menetrendi egyeztető vagy mifene tárgyalásokon még arról volt szó, hogy a személyvonati üzemet majd a régióknak kell elindítaniuk.

Ez a nemzeti vagyon rongálása  megsemmisítése!

Ezzel a miniszter óriási felelőtlenséget követett el, vagy pedig eleve hazudott.

Ezt tovább tetézi a miniszterelnök legutóbbi állítása, hogy nem hagynak helyrehozhatatlan ügyeket a következő parlamenti ciklusra. Most akkor ő is hazudott, vagy csak ennyire gyengécske a kormányon belüli kommunikáció???

Ezzel most már betelt. Komolyan fontolgatom, hogy olyan pártra szavazzak, amely hajlandó lehetetlenné tenni, hogy a MASZOP bármikor a jövőben visszatérhessen a hatalomba.

Ez bennem - bevallom - elég nagy politikai pálfordulást jelent. És ha bennem, aki alapvetően türelmes és nyugodt embernek ismerem magam (bocs a szerénységért :))  ilyen megtörténik, akkor biztos sok más emberben is. Ha pedig sok más emberben is megtörténik, akkor megtörténhet az egész országban. Tehát várható az események felgyorsulása. És úgy vélem, érdemes ezt valami naplóban rögzíteni.

Jöhetnek a kommentek, fogalmazási és szóhasználati korlátokat nem állítok (v.ö. blogcím!)

Moderálni csak nagyon kivételes esetben fogok; amivel nem értek egyet, avval szemben inkább ellenvéleményt nyilvánítok.

De van olyan ember is, aki itteni felbukkanása esetén eleve kitiltásra kerül. (a nyitótémában járatosak sejthetik, kire gondolok...)

Folyt.köv.